1. nap
Pitymallat. Esőcseppek koppannak a táskákon, kabátokon, s szülők, diákok, tanárok reménykedve néznek az ég felé. Három osztálynyi izgatott fiatal gyűlt össze azon a reggelen, hogy útnak induljon egy olyan kalandra, amely nemcsak földrajzi, hanem lelki határokat is átlép. A cél: Erdély. Társaink: barátok, tanárok, egy legendás idegenvezető és persze az elmaradhatatlan útitárs, a busz.
A határ felé tartva máris belecsöppentünk Árpi bácsi világába – anekdoták, történelmi érdekességek, ízes beszéd és derűs hangulat töltötte meg a járművet. A határátkelés szinte észrevétlen volt – valaki még mindig a reggeli félálomban utazott, más zenehallgatással, beszélgetéssel hangolódott a napra.
Az első megállónk a Királyhágónál volt, ahol ugyan a tájat a köd és az eső ölelte körül, de a levegő – az bizony hamisítatlanul erdélyi volt. Továbbsuhanva Bánffyhunyad felé, megcsodáltuk a híres „palotákat” (egyesek szerint giccs, mások szerint lenyűgöző építészeti kavalkád), majd egy komolyabb pillanat következett: a helyi református templomban Jakab Mihály Gyula lelkész tartott előadást. A kazettás mennyezet díszítése és a templom csendje mély nyomot hagyott bennünk.
A nap végére Parajdon landoltunk, a Farkas panzió meleg vacsorával és barátságos légkörrel fogadott minket. A szabad program alatt máris elkezdődtek a „kedvenc pillanatok” gyűjtögetései – kártyázás, sztorizás, esti séta.
2. nap
Másnap Korondra látogattunk, ahol két mesterség világába merülhettünk el. Az egyik csoport a táplász mesterség (aki nem tudná: a szénásszekerek díszítőinek titkos mestersége), a másik a hagyományos ruhakészítés szépségeivel ismerkedett meg. Aztán jött a csere – mert mindenki mindent ki akart próbálni.
Az ebéd? Valódi ízorgia volt! Helyi sajtok, friss cipó, medvehagymás zsír, vaj és házi tea. A manufaktúra termékei elvarázsoltak minket – nem csak a hasunk lett tele, hanem az élménykosarunk is.
3. nap
Harmadik reggel napsütésre ébredtünk. Irány: Csíksomlyó! Bár a Kegytemplomnál éppen mise kezdődött, nem keseredtünk el – tanárok a Csíki Sörmanufaktúrában, diákok a Csíki Chipsnél mélyültek el a gyártási kulisszatitkokban. Egyik helyen a sörfőzés lépései, másikon a chipsek ízesítésének titkai kerültek terítékre.
A mise végére visszatértünk a templomba, és megcsodáltuk belülről is azt a helyet, amely annyi zarándok számára szent. Délután a Gyimesekbe vitt utunk – az Ezeréves határnál állva különös érzés töltötte el a csoportot: történelem, hűség, megmaradás.
4. nap
Negyedik napunk a történelem és népművészet jegyében telt. A székelyderzsi erődtemplom komoly fejtörést okozott – gótikus? román? netán valami más? A hely szelleme és a Szent László-freskók lenyűgöztek minket, ahogy idegenvezetőnk mesélt a királyról, a kun leányról és az aranypénzek legendájáról.
Továbbindultunk a Bözödújfalu emlékhelyhez – a csendes víztükör alatt elárasztott faluról szóló történet sokakat megérintett. Ezután Kőrispatak következett – szalmakalap múzeum, nevetés, „divatbemutató”, és egy csipet népi pszichológia: mit árul el rólad a kalapod? Délután még maradt időnk körbesétálni a Medve-tavat, mely a természet egyik különös csodájaként nyűgözött le minket.
5. nap
Az ötödik reggel ismét napsütésre ébredtünk. A bőröndök már nem csak ruhákkal voltak tele, hanem élményekkel is megteltek. Búcsút intettünk a Farkas panziónak, és útra keltünk hazafelé. A buszon halk beszélgetések, nosztalgiázás, nevetés. Erdély – a táj, az emberek, a történelem, a gasztronómia – mind-mind egy kicsit belénk ivódott.
Hazatértünk. De valami ott maradt bennünk – egy darab Erdély. A hegyek illata. Egy templom csendje. Egy szalmakalap története. Egy jóízű nevetés a busz hátsó ülésén.
